Nem minősítünk — a naptár beszél. Minden tétel mellett ott a dátum és a forrás. Ígérve mikor, és mi lett belőle. A szám igaz. Ezúttal is.
A fenti hat pont a számokról szól. De a szélenergia-kritikának van olyan magja, amit a számok igazolnak — és ezt tisztességtelen lenne elhallgatni:
És egy pontosítás a másik irányba is: ugyanezt a kérdést modellezte a REKK (2024, 12 forgatókönyv). Náluk a fogyasztónak legolcsóbb pálya éppen a 4 GW szél + 12 GW nap + sok tároló, új gázerőmű nélkül (~93–95 EUR/MWh, szemben a gázerőműves ~96–97,5 EUR/MWh-val), és egyik forgatókönyvben sem merült fel ellátásbiztonsági probléma. Vagyis a rendszerköltség valós — de hogy ez a szélenergia ellen vagy mellett szól, azon a szakma sem egységes.
A nettó áramimport 2024-ben 10,7 TWh volt (a bruttó forgalom 24%-a), 2025-ben 9,0 TWh (20,2%) — ez 13–14 éves mélypont. De az importkoncentráció romlott: a behozatal 93,75%-a három forrásból jön — Szlovákia 64%, Ausztria 22%, Ukrajna 7%. Éves számla nagyságrendileg 0,9–1,0 milliárd euró (~330–380 milliárd forint).
A magyar kereskedelmi minta veszteséges: olcsón exportálunk nappal, drágán importálunk este. Ugyanezen a piacon Csehország napi 1,4 milliárd forint nyereséget ért el. A határkeresztező kapacitás ráadásul fizikai plafon: kb. 3600–3800 MW, tehát a hazai kiesést nem lehet korlátlanul importtal pótolni.
Paks kiesésekor, 2026. augusztus 3-án az esti csúcsban az import az ellátás 51%-át adta (3195 MW a 6533 MW rendszerterhelésből), mert a hazai termelés csak 3049 MW volt. A napi importszámla 0,6 milliárd forintról közel 4 milliárd forintra ugrott — éppen a legdrágább órákban (csúcsár 439 EUR/MWh) kellett vásárolni. 11 nap alatt ~24,9 milliárd forint.
Az Oeconomus számítása szerint Paks I tartós pótlása importból évi 1,75–2,4 milliárd euró lenne — a GDP 0,8–1,1%-a. Ez a zsinóráram ára, ha nincs. És a kapacitás-szakadék valós: a négy paksi blokk engedélye 2032, 2034, 2036 és 2037-ben jár le; Paks 2 hivatalosan csak „a 2030-as évek első felére" ígér üzembe helyezést — konkrét dátum nincs. A 20 éves üzemidő-hosszabbítás (~500 milliárd Ft) így nem alternatívája, hanem feltétele az átfedésnek.
Két VVER-1200 blokk: 2×1200 MW, évi kb. 19 TWh. Paks I-gyel együtt ~35 TWh — a mai, 48,7 TWh-s fogyasztás ~72%-a. Ez a 9 TWh-s nettó importot bőven fedezné, tehát mai kereslet mellett Magyarország valóban nettó exportőrré válna.
Pontosítás: a „teljesen önellátó" cél csak a mai fogyasztás mellett jön ki — növekvő villamosítás (elektromos autó, hőszivattyú, adatközpont) mellett a 72% arányosan csökken.
Ausztria 2018-ban keresetet nyújtott be a Paks II állami támogatásának jóváhagyása ellen (T-101/18). Első fokon 2022-ben veszített — de 2025. szeptember 11-én az Európai Unió Bírósága (C-59/23 P) neki adott igazat, és megsemmisítette a Bizottság 2017-es jóváhagyó határozatát. A Bizottság ezért 2025 decemberében újranyitotta a vizsgálatot, és a projekt kifizetései jogilag megkérdőjelezhetővé váltak.
Az osztrák Nemzeti Tanács 2021-ben egyhangúlag, majd 2026. február 25-én ismét egyhangúlag (ÖVP, SPÖ, NEOS, Zöldek együtt) szólította fel a kormányát, hogy „minden rendelkezésre álló jogi és politikai eszközzel" lépjen fel Paks II ellen — vagyis a nyomás a kormányváltás után is tart.
És a gazdasági érdek számszerű: Magyarország 2024-ben 1,221 milliárd dollár
értékben vett áramot Ausztriától — miközben oda csak 130 millió dollárnyit adott el.
Kilencszeres egyenlegkülönbség.
Amit a tisztesség megkíván: Ausztria atomellenessége alkotmányos szintű 1978/1999 óta
(zwentendorfi népszavazás, majd egyhangú atommentességi törvény), és ugyanezt az utat járta a brit
Hinkley Point C és az EU zöld taxonómiája ellen is — mindkettőt elvesztette. Vagyis nemcsak minket
támad. Az is tény viszont, hogy Paks II jogi sebezhetőségét egy magyar döntés okozta:
a Roszatom közbeszerzés nélküli megbízása — az EU Bírósága pont ezt kifogásolta.
Ami létezik: 2026. március 30-án Csercsa Balázs (a Tisza egyházügyi munkacsoportjának korábbi vezetője, aki januárban kilépett a pártból) közzétett egy 5 oldalas „Energiaellátási terv" című dokumentumot, amelyben szó szerint szerepel a MOL-részvények eladása és az MVM legalább 75%-ának privatizációja 2028 végéig, valamint az üzemanyag-ársapka kivezetése (a papír szerint a dízel ára „meghaladhatja az ezer forintot"). Magyar Péter hamisítványnak nevezte („egy árva szó sem igaz"), a Tisza 13 helyreigazítási pert indított és többet megnyert. A dokumentum szerzősége máig nem igazolt és nem is cáfolt független forrásból.
Ami ezzel szemben dokumentált: Magyar Péter 2026. május 27-én a parlamentben kimondta, hogy nem tervezik sem a MOL-, sem az MVM-részesedés értékesítését. A KEKVA-rendszer lebontásával 3000 milliárd forint feletti vagyon (köztük MOL- és Richter-csomagok) kerül vissza az államhoz. A MEKH szélpályázata pontelőnyt ad 30%-os állami/önkormányzati tulajdonrészért. A 486 milliárd forintos hálózatpályázatban az állam tulajdonosként lép be. Felállt a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hatóság. Bejelentett vagy előkészített állami energetikai vagyon-eladást 2026 augusztusáig nem találtunk.
DE — itt van egy valós, dokumentálható kockázati pont, amit érdemes figyelni:
a stratégiai cégek külföldi felvásárlását szűrő gazdaságvédelmi FDI-rezsim (2025. évi L. tv. 36. §)
2026. december 31-én magától kifut, ha nem hosszabbítják meg. Ez a szűrő az energetikai eszközökre is
kiterjed. A lejárat még az előző kormány jogszabályába van beépítve — de hogy meghosszabbítják-e,
az a mostani kormány döntése lesz. Ezt a dátumot érdemes beírni a naptárba.
A Fidesz fő kifogása egyébként nem vagyoneladás, hanem szuverenitás-vesztés: Bóka János szerint
„Magyarország energiaszuverenitásának kora véget ért".
Az Alaptörvény 12. cikk (3) bekezdése tételesen felsorolja, hogyan szűnhet meg a köztársasági elnök megbízatása: idő lejárta, halál, 90 napon túli akadályoztatás, a feltételek megszűnése, összeférhetetlenség, lemondás, tisztségtől megfosztás. Alkotmánymódosítással való megszüntetés nincs a listán. A megfosztásnak (13. cikk) feltétele volna a szándékos alaptörvény- vagy törvénysértés, és az eljárást az Alkotmánybíróság folytatná le.
A 17. módosítás sem a 12., sem a 13. cikket nem módosította. Helyette a „Záró és vegyes rendelkezések" közé illesztettek egy egyszeri, személyre ható 34. pontot: „…a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik." Ez ellen nincs bírói jogorvoslat.
A kormány saját indokolása konkrét jogsértést nem nevez meg, csak ennyit mond: „súlyos bizalomvesztés állt be a társadalom részéről", és a választók „rendkívüli felhatalmazást adtak". A Magyar Helsinki Bizottság kifogásolta, hogy ez nem elégséges indokolás, és hogy a társadalmi egyeztetésre mindössze öt nap jutott.
Az eltávolítás jogtechnikailag ugyanaz a módszer, amellyel 2011-ben Baka Andrást mozdították el a Legfelsőbb Bíróság éléről: alkotmányos szintű, egyszeri, személyre ható norma, amely ellen nincs bírói jogorvoslat. Emiatt marasztalta el Magyarországot a strasbourgi Nagykamara a Baka kontra Magyarország ügyben (20261/12, 2016-06-23, 15:2).
És most ugyanez a módszer juttatta hivatalba — Baka Andrást. Vagyis pontosan azzal az eszközzel ült be a Sándor-palotába, amely ellen ő maga nyert pert Strasbourgban.
Európai Bizottság: szóvivői szinten annyi hangzott el, hogy „figyelemmel kísérjük". Michael McGrath igazságügyi biztos előre legitimálta a lépést: „It is inevitable when you have such a seismic change in the political landscape of a country that there will be changes in personnel."
A legerősebb bizonyíték a Bizottság saját jelentése. A 2026-os jogállamisági jelentés magyar fejezete (SWD(2026) 917 final, 2026-07-17, 27. oldal) az elnök elmozdítását egyetlen semleges mondattal intézi el, értékelés nélkül. A jelentés öt ajánlást fogalmaz meg Magyarországnak — egyik sem érinti a köztársasági elnök elmozdítását. Ehelyett azt írja, az új kormány „intenzív reformokba kezdett a jogállamiság helyreállítása érdekében".
Európai Parlament: nincs állásfoglalás, nincs plenáris vita — az Elnökök Értekezlete elutasította a napirendre vételt (a baloldali frakciók és a Néppárt is ellene szavazott; a kormányzó Tisza a Néppárt tagja). Összehasonlításul: az EP 2025. november 20-án még önálló állásfoglalást fogadott el „Magyarország mélyülő jogállamisági válságáról".
Velencei Bizottság: Sulyok kérésére eljárást indított és delegációt küldött — de a sürgősségi eljárást rendes eljárásra váltotta, így a vélemény legkorábban 2026 októberében születhet meg, amikor a helyzet már visszafordíthatatlan.
A kontextus, ami magyarázza: von der Leyen még májusban úgy fogalmazott, a magyar nép „a demokráciát választotta" és Magyarország „visszatér az Unió szívébe" — és megindult a befagyasztott ~10 milliárd EUR helyreállítási és 6,4 milliárd EUR kohéziós forrás feloldása. Ez a politikai befektetés csökkenti az ösztönzőt arra, hogy néhány héttel később ugyanazt a kormányt nyilvánosan elmarasztalják.
Elterjedt állítás, hogy „senki nem szólt egy szót sem". Ez így nem pontos, és a pontos verzió élesebb: a jogvédő és szakmai szféra reagált — a Human Rights Watch hivatalos közleményben bírálta („a tisztességes eljárás garanciái nélkül"), az Amnesty International Magyarország részletes kritikát adott ki (szerintük a felelősségre vonási eljárás lett volna a tisztességes út), és bírálta a Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ, a Transparency International Magyarország, a K-Monitor és a Political Capital is. A nemzetközi sajtó széles körben tudósított.
A törésvonal nem a hallgatás, hanem a megosztottság: a jogvédők beszéltek — az uniós politikai intézmények nem. Összevetésül: ugyanezek az intézmények 2018-ban 7. cikk szerinti eljárást indítottak Magyarország ellen (Sargentini-jelentés, 448:197), 2022-ben 6,3 milliárd eurót fagyasztottak be, 27 „szupermérföldkövet" szabtak, és 21 magyar egyetemet zártak ki a Horizont és az Erasmus+ programokból. 2026-ban egy hivatalban lévő államfő alkotmánymódosítással történő elmozdítása után: egy semleges mondat egy jelentésben, és nulla ajánlás.
Korbely János százados kb. 15 tisztből álló osztaggal vonult be a tatai rendőrkapitányságra; az udvaron 4–5 lefegyverzett rendőr és 5 civil felkelő volt. Szóváltás után Korbely tűzparancsot adott és maga is lőtt. Kaszás Tamás és Rónavölgyi Béla a helyszínen meghalt, Senkár János a kórházban halt bele sérüléseibe, Balázs István és Fasing Sándor súlyosan megsebesült.
A magyar elsőfokú ítélet szó szerinti tényállása szerint: „Kaszás Tamásnak az volt a szándéka, hogy átadja a birtokában lévő pisztolyt, amikor a vádlott tüzet vezényelt."
A Legfelsőbb Bíróság 2001. november 8-án jogerősen 5 év szabadságvesztésre ítélte Korbélyt „több emberen elkövetett szándékos emberöléssel megvalósított emberiség elleni bűntett" miatt, a genfi egyezmények közös 3. cikke alapján. A büntetést 2003–2005 között töltötte.
Az EJEB Nagykamarája 2008. szeptember 19-én, 11:6 arányban megállapította az Egyezmény 7. cikkének (nullum crimen sine lege) megsértését — mert szerinte 1956-ban nem volt előrelátható, hogy a cselekmény a nemzetközi jog szerint emberiesség elleni bűncselekménynek minősül. Baka András a 17 fős Nagykamara névszerint felsorolt tagja volt, különvéleményt nem írt, és mivel a hat különvéleményes bíró név szerint ismert, a 11 fős többséghez tartozott.
Ezt ő maga is elismerte (2008. október 8., Magyar Nemzet): „Strasbourgban a nemzetközi jognak megfelelő ítélet született, szavazatommal én is ezt támogattam." Ugyanebben az interjúban azt is mondta: „Korbely János embert ölt" — szerinte a vita csak a jogi minősítésről szólt.
Az ítélet a Bíróságon belül is vitatott volt. Lorenzen, Tulkens, Zagrebelsky, Fura-Sandström és Popović közös különvéleménye szerint a többség érvelése „egyszerűen ellentétes az ügy irataiban lévő bizonyítékokkal és az 1956. október 26-i tatai események történelmi valóságával". Loucaides bíró külön is különvéleményt írt.
Elterjedt megfogalmazás, hogy Baka „felmentette" Korbélyt. Ez így nem pontos — és épp ezért nem is használjuk. Az EJEB nem büntetőbíróság: nem dönt bűnösségről vagy ártatlanságról, és az ítélet kifejezetten rögzíti, hogy nem a kérelmező büntetőjogi felelősségét vizsgálja. Felmentő ítélet nem született: a Legfelsőbb Bíróság 2009. február 9-i felülvizsgálati ítélete (Bfv. X. 1.055/2008/5.) csak a Kaszás Tamás sérelmére elkövetett cselekményt minősítette át „sima" emberölésnek — ez elévült —, a többi sértett vonatkozásában fenntartotta az emberiesség elleni bűntett minősítést és az 5 évet. Baka ebben az eljárásban nem vett részt (akkor a Fővárosi Ítélőtábla bírája volt). Arra sincs dokumentum, hogy magyar bíróként valaha sortűzperben eljárt volna.
Ezért pontosan ennyi állítható — és ennyi elég: Baka András tagja volt annak a strasbourgi többségnek, amely a Korbélyre nézve kedvező ítéletet hozta, ezt saját maga elismerte, és a döntést öt bírótársa a „történelmi valósággal ellentétesnek" nevezte.
2011 végén Bakát a Legfelsőbb Bíróság éléről alkotmány- és törvénymódosítással távolították el, 3,5 évvel a mandátuma lejárta előtt; az új Kúria-elnöki poszthoz bevezetett feltételbe (5 év magyarországi bírói szolgálat) a strasbourgi 17 évét nem számították be, így nem volt jelölhető. A Baka kontra Magyarország ügyben (20261/12) a Nagykamara 2016. június 23-án 15:2 arányban mondta ki, hogy Magyarország megsértette a bírósághoz fordulás jogát és a szólásszabadságot; 70 000 EUR kártérítést ítélt meg. Az ítélet↗